Solt Ottilia
| Solt Ottilia | |
 | |
| Született | 1944. január 7. Budapest |
| Elhunyt | 1997. február 1. (53 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | magyarországi parlamenti képviselő (1990. május 2. – 1994. június 27.) |
| Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1967) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Solt Ottilia témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Solt Ottilia (Budapest, 1944. január 7. – Budapest, 1997. február 1.) magyar szociológus, politikus, a Szabad Demokraták Szövetségének alapító tagja.
Életútja
[szerkesztés]Felmenői erdélyi szászok, bánáti németek és polgári egzisztenciák (malomtulajdonos, patikus, tanár) voltak. Apja klinikai bőrgyógyász szakorvos, közben egy ideig minisztériumi tisztviselő, anyja biológia–kémia szakos tanár.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar–filozófia szakán szerzett diplomát 1967-ben. 1967-től 1971-ig szociológusként a a Központi Statisztikai Hivatal mellett működő Gazdaságkutató Intézetben, majd 1972 és 1979 között az akkortól újra Fővárosi Pedagógiai Intézet néven működő intézmény szociológiai csoportjában dolgozott. Itt a munkások életformájának egy másik – az új munkahely profiljához jobban illeszkedő – aspektusát, a gyereknevelési szokásokat kezdte vizsgálni. Hogyan nevelik gyerekeiket a munkásság különböző csoportjaihoz tartozó családok, milyen az iskolához fűződő viszonyuk, hogyan befolyásolja a családi szocializáció és az iskola erre adott válasza a munkásgyerekek iskolai teljesítményét, milyen szociológiai tényezők rejlenek a sikerek és kudarcok hátterében?
Eközben Kemény Istvánnal és másokkal részt vett az MTA Szociológiai Kutatócsoportja (1963-tól, utóbb Intézet), illetve az MTA Közgazdaságtudományi Kutatóintézete megbízásából szervezett kutatásokban is.
Miután a cseh Charta ’77-tel szolidaritást vállaló nyilatkozat aláírása, illetve az általa kutatott témák miatt állásából elbocsátották, tanárként és könyvtárosként tevékenykedett 1981-ig.
Az 1970-es években a magyarországi társadalom legszegényebb rétegeinek életkörülményeit kezdte vizsgálni, s ennek nyomán 1979-ben létrehozta a Szegényeket Támogató Alapot (SZETA). Ugyanebben az időben kezdte szerkeszteni a Beszélő című illegális ellenzéki lapot. 1985-ben részt vett a 45 ellenzéki értelmiségi részvételével megtartott illegális monori találkozón. 1988-ban a Szabad Kezdeményezések Hálózatának ügyvivője lett, majd alapító tagja a Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ). 1990 és 1994 között országgyűlési képviselő volt, majd főiskolai tanárként leendő szociális munkások képzésével foglalkozott.
1993 elejére teljesen eltávolodott az SZDSZ fő irányvonalától és eldöntötte, hogy nem indul újra képviselőnek. Nem sokkal később, 1993. április 4-én Budapestről Győr irányába tartva súlyos autóbalesetet szenvedett az M1-es autópályán, Tata külterületén. A Trabant, amelyben ült, egy görög kamionnal ütközött. A balesetben ketten, köztük 15 éves fia, Máté életét vesztette, ő pedig olyan súlyos sérülésekkel élte csak túl, amelyekből soha nem épült fel. Még ugyanebben az évben, 1993-ban férje, Nagy András (írói nevén Nagy W. András) hosszan tartó súlyos betegség után szintén elhunyt.
Élete utolsó éveiben a Wesley János Lelkészképző Főiskola szociális munkás szakának beindításával és szellemi arculatának megformálásával új intézményes keretet teremtett a SZETA hagyományainak folytatásához. Publicisztikáiban továbbra is elmondta véleményét a közügyek állásáról. Hosszan tartó súlyos betegség után, 1997. február 1-jén hunyt el.
A külső viselkedés jelzéseinek megfejtése csakis tanulás útján sikerülhet. Lehet, érdemes és kell is olvasni az analitikus beállítottságú pszichológiai irodalmat, de végig kell gondolni, fel kell dolgozni kinek-kinek saját tapasztalati anyagát is. Ha mindig odafigyelünk embertársainkra, nem hazudunk saját magunknak, ezer és ezer »empirikus« adatot gyűjtünk össze, amelyek lehetőséget adnak analógiás következtetésre. Mint Miss Marple-nak, aki mindig azt keresi, hogy egy arc, egy gesztus, egy cselekvés milyen más esetekre emlékezteti őt.
2022-ben teret neveztek el róla Budapest II. kerületében halálának 25. évfordulóján.[1]
Főbb művei
[szerkesztés]- Solt Ottilia: Méltóságot mindenkinek: Összegyűjtött írások I–II. Vál. és szerk. Eörsi János, F. Havas Gábor, Kemény István. Budapest: Beszélő. 1998. ISBN 963-03-4695-8 – A második kötet PDF formátumban a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár honlapján.
- Solt Ottilia: Szakképzetlen családok: Egy általános iskolai osztály szociológiai vizsgálata. Budapest: Fővárosi Pedagógiai Intézet. 1977. 222. o. ISBN 963501-029-X
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- F. Havas Gábor: Miss Marple és az „anyagias tények”. Beszélő, III. évf. 5. sz. (1998. május) 44–47. o. Hozzáférés: 2019. november 8.
- F. Havas Gábor: Emlékezés Solt Ottiliára. Szabad Demokraták Szövetsége (2006. január 6.) (Hozzáférés: 2019. november 8.)
- Frontálisan karambolozott egy helyettes államtitkár autója. index.hu (2006. március 16.) (Hozzáférés: 2019. november 8.)
- „Valami Jeanne d’Arc-szerű volt a lényében” – Teret neveztek el Solt Ottiliáról. Blinken OSA Archívum blogja a 444.hu-n (2022. február 1.) (Hozzáférés: 2022. február 6.)
- Kőszeg Ferenc: Solt Ottilia, az iskolaalapító. merce.hu (2022. február 1.) (Hozzáférés: 2022. február 6.)
- Solt Ottilia: Interjúzni muszáj. vanesely.hu (1978) (Hozzáférés: 2022. február 6.)
- Havas Gábor: Solt Ottilia életrajza A Szociális Szakma Digitális Archívuma (Hozzáférés: 2022. máj. 30.)
